Az 1991-2020-es időszak átlagában Magyarországon az évi átlagos csapadék 500-800 mm, de tájaink között jelentős eltérések vannak az évi összegben.
Az évi csapadékösszeg területi eloszlásában kettős hatás tükröződik, egyrészt a domborzat, másrészt a Földközi-tenger és az ott uralkodó mediterrán éghajlat hatása érvényesül, de befolyásoló tényező az Atlanti-óceán is (1. ábra). 100 m-es magasságnövekedés nagyjából 35 mm évi csapadékhozam növekedést eredményez, a tengerektől való növekvő távolság pedig a csapadékösszeg csökkenésében mutatkozik meg. A legcsapadékosabb az ország délnyugati része, valamint a magasabban fekvő területek, különösen a Bükk, ahol a jellemző csapadékösszeg a 800 mm-t is meghaladja. Sokéves átlagban a Zagyva, a Tisza és a Hármas-Kőrös mentén fekvő egybefüggő terület a legszárazabb, ahol a lehulló csapadék mennyisége 500-550 mm. Általánosságban elmondható, hogy az évi csapadékösszeg DNy-ról ÉK felé csökken. A csapadék jelentős, évről évre való változékonysága miatt az évi csapadékösszeg térbeli eloszlása a sokévestől jelentősen eltérhet.

1. ábra
Átlagos évi csapadékösszeg az 1991-2020 közötti időszak alapján

2. ábra
A havi csapadékösszegek országos átlagai az 1991-2020 közötti időszak alapján

A legtöbb csapadék a május-július közötti időszakban hullik, a legkevesebb pedig január és március között (2. ábra). A korábbi normál időszakokban február volt a legszárazabb hónap, ehelyett január a legszárazabb, továbbá a szeptemberek és októberek jelentősen csapadékosabbá váltak, ami azt eredményezi, hogy eltűnt a novemberi másodlagos csapadékmaximum.
A csapadék meglehetősen változékony időjárási elem térségünkben, mennyisége évről évre nagyon szeszélyesen ingadozik. Bizonytalanságára jellemző, hogy legcsapadékosabb években háromszor annyi eshet, mint a legszárazabb évek során, és minden hónapban előfordulhat teljes csapadékhiány.

Az elmúlt 120 évben Magyarországon is változott az éghajlat. Erről a Megfigyelt hazai változások címen olvashatók részletes leírások.