Az alacsony hőmérsékleteken, illetve a magas hőmérsékleteken alapuló számos éghajlati index közül kettőnek az alakulását mutatjuk be. A fagyos napok (napi minimumhőmérséklet < 0 °C) számának csökkenése és a hőhullámos napok (napi középhőmérséklet ≥ 25 °C) számának növekedése egyaránt a melegedő tendenciát jelzi (1. és 2. ábrák). A hűvösebb és a melegebb periódusok a szélsőség indexek értékeiben is tükröződnek, de fontos kiemelni, hogy a múlt század nyolcvanas éveitől, de még inkább a kilencvenes évektől szembetűnő az extrém meleg időjárási helyzetek gyakoribbá válása. A szélsőséges hőmérsékletekben bekövetkezett szignifikáns változások arra utalnak, hogy a klímaváltozás a magas hőmérsékletekkel kapcsolatos szélsőségek egyértelmű növekedésével és az alacsony hőmérséklettel kapcsolatos szélsőségek egyértelmű csökkenésével járt az elmúlt 120 év során térségünkben. A változások nemcsak 1901-től, hanem 1981-től is szignifikánsak (90%-os megbízhatóság mellett) mindkét itt vizsgált hőmérsékleti klímaindex esetén. Az ábrákon az évenkénti értékek mellett a tízéves mozgóátlagot is bemutatjuk, ami kiszűri az évek közötti változékonyságot.
1. ábra
A fagyos napok (napi minimumhőmérséklet < 0°C) számának országos átlaga a tízéves mozgó
átlag görbéjével és a becsült lineáris trenddel 1901–2020 között.
(Homogenizált, interpolált rácsponti értékek országos átlaga alapján.)
2. ábra
A hőhullámos napok (napi középhőmérséklet ≥25°C) számának országos átlaga a tízéves
mozgó átlag görbéjével és a becsült lineáris trenddel 1901–2020 között.
(Homogenizált, interpolált rácsponti értékek országos átlaga alapján.)
A legutóbbi negyven évben igen intenzív melegedésnek vagyunk tanúi. A hőhullámos napok változásának területi eloszlását mutatja a 3. ábra. A kisalföldi és a dél-alföldi régiókban emelkedett leginkább a számuk, a növekedés 1981-től több, mint kéthetes az említett területeken.
3. ábra
Hőhullámos napok számának (napi középhőmérséklet ≥ 25°C) változása az 1981–2020-as időszakban.