Szinoptikus-klimatológiai kutatások
A szinoptikus-klimatológia meteorológiai jelenségeket, paramétereket vizsgál, időjárási helyzetek függvényében, évtizedek tapasztalatai alapján.
A szinoptikus-klimatológiai sajátosságok rögzítésének és továbbadásának legegyszerűbb formája az, amikor a szinoptikusok a hosszú évek szolgálata alatt
megszerzett tapasztalatokat (pl. déli szélre Sopron érzékeny, az északkeleti országrészben a hidegpárna csak erős hidegfrontok esetén szakad fel, stb.)
szóban átadják egymásnak. Ennél persze jóval hasznosabb a részletes, évtizedekre visszatekintő statisztikai elemzés, amely alapján már döntési eljárások
dolgozhatók ki. A földrajzi, éghajlati sajátosságok miatt ezeket a kutatásokat minden országnak saját magának kell elvégeznie. E vizsgálatok tárgya igen
sokféle lehet, de többnyire közös bennük, hogy egy általában valamilyen veszélyt hordozó időjárási jelenség különböző szinoptikus helyzetekben fellépő
gyakoriságát elemzi, és segítségével megbecsülhető, hogy adott helyzet fennállása esetén a jövőben milyen valószínűséggel számíthatunk a kérdéses jelenség
bekövetkezésére. Ezek meglehetősen munka- és időigényes vizsgálatok, de rájuk alapozva az esettanulmányoknál lényegesen megbízhatóbb következtetések
vonhatók le. Napi rutinszerű alkalmazásra példa a balatoni viharjelzésnél évek óta használt összefüggés, amely kapcsolatot teremt a Sopron-Budapest
légnyomás gradiens és a Balatonnál előforduló széllökések között, illetve egy hosszabb statisztika alapján a csapadék halmazállapota és a 850/1000-es
relatív topográfia 1300 méteres értéke között talált kapcsolat, azaz hogy a 850 és 1000 hPa-os szintek közti 1300 méteres rétegvastagság többnyire jól
elválasztja a folyékony és a szilárd csapadékot (Hirsch T.) (1. ábra).
Egy adott meteorológiai jelenség vagy paraméter vizsgálatánál általában nélkülözhetetlen annak fellépésének makroszinoptikus (nagy térségű időjárási)
helyzetekbe sorolása. Itt elsőként Péczely György hazai úttörő munkáját kell megemlíteni, amellyel speciálisan a Kárpát-medencére 13 típust
különített el a földrajzi helyzetből adódó speciális hatások (Alpok, Kárpátok, Földközi-tenger) figyelembevételével. Az osztályozásra a tengerszinti
légnyomás és az 500 hPa-os geopotenciál magasság mezőket használta fel (1. táblázat). Ez a tipizálás később sok vizsgálat alapjául szolgált.
(Az OMSZ-nál naponta megtörténik az adott nap e típusok valamelyikébe sorolása.)
Típus | Kód |
---|---|
Ciklon hátoldali áramlási rendszere | mCc |
Anticiklon a Brit-szigetek térségében | AB |
Mediterrán ciklon | CMc |
Ciklon előoldali áramlási rendszere | mCw |
Anticiklon Magyarországtól keletre | Ae |
Mediterrán ciklon előoldali áramlási rendszere | CMw |
Zonális ciklonális helyzet | zC |
Nyugatról benyúló anticiklon (azori orr helyzet | Aw |
Anticiklon Magyarországtól délre | As |
Anticiklon Magyarországtól Északra | An |
Fennoskandináv anticiklon | AF |
Anticikloncentrum a Kárpát-medence felett | A |
Cikloncentrum a Kárpát-medence felett | C |
1.táblázat
A Péczely-féle típusok
A Péczely-féle típusok
Természetesen a cél függvényében más és más tipizálások válhatnak szükségessé. A Péczely-féle típusok után fontos kiemelni Bodolainé Jakus Emma
munkáját, amely a dunai és tiszai árhullámokat kiváltó csapadékos időszakok osztályozásával foglalkozik, 100 év adatai alapján. Ebben a szerző
kifejezetten azokat a helyzeteket osztályozta, amelyek árhullámot hozhatnak létre (2. ábra). Hat típust különböztetett meg a tengerszinti
légnyomás, az 500 hPa-os geoptenciál magasság, az 500/1000-es relatív topográfia és a potenciálisan kihullható vízmennyiség mezőinek a légkör
állapotát több napon át leíró struktúrája alapján.
Az időjárási helyzetek szubjektív osztályozását követően objektív módszereket is kidolgoztak, amelyek általában valamilyen statisztikai módszeren,
többnyire a klaszteranalízis módszerén alapulnak. Segítségükkel az osztályozási eljárás teljesen automatikussá, azaz számítógéppel elvégezhetővé tehető.
Végezetül álljon itt felsorolás jelleggel, egy-egy ábrával, pusztán a lehetséges témák sokféleségét felvillantó néhány szinoptikus klimatológiai
eredmény az utóbbi évek munkáiból.
Hirsch Tamás a téli nagy csapadékokkal foglalkozott doktori értekezésében. A 3. ábrán a halmazállapotok relatív gyakorisága látható, az általa alkotott szinoptikus típusok függvényében.
3. ábra
A különböző halmazállapotok relatív gyakorisága a szinoptikus típusok függvényében
A különböző halmazállapotok relatív gyakorisága a szinoptikus típusok függvényében
A budapesti nagy havazásokat vizsgálta Babolcsai György, és eseteire saját, a havazás idejére vonatkozó átlagos nyomási képen alapuló szinoptikus típusokat alkotott, azokat elemezte (4-5. ábra).
4/a-g. ábra
A nagy budapesti havazásokat okozó tipikus szinoptikus helyzetek
A nagy budapesti havazásokat okozó tipikus szinoptikus helyzetek
5/a, 5/b ábra A nagy budapesti havazásos esetek alatt a 2 méteres átlaghőmérséklet (bal oldalon), valamint a lehullott hó és a hó vízegyenértéke arányának gyakoriság eloszlása (jobb oldalon) |
A hidegpárnás helyzetekkel Polgár Attila (6-8. ábra), az ónos esővel Gaál Áron foglalkozott (9. ábra) diplomamunkájában.
6/a, 6/b ábra A felszíni szélsebesség-kategóriák relatív gyakorisága hidegpárnás (bal oldal) és nem hidegpárnás (jobb oldal) esetekben |
7. ábra
Felszíni szélirány gyakoriság hidegpárnás esetekben (baloldalon), feloszláskor (középen)
és nem hidegpárnás esetekben (jobb oldalon)
Felszíni szélirány gyakoriság hidegpárnás esetekben (baloldalon), feloszláskor (középen)
és nem hidegpárnás esetekben (jobb oldalon)
8/a, 8/b ábra A lokális hőmérsékleti advekció relatív gyakorisága feloszláskor (bal oldalon) és az összes esetben (jobb oldalon) |
9. ábra
A pozitív hőmérsékleti tartománnyal rendelkező felszállások egyes hőmérséklet kategóriáiban mért inverziós könyökmagasságok eloszlása
(Bp-Lőrinc, 1975-2004)
(A kék vonalak vége a minimum és maximum értékeket, a világoskék téglatestek az alsó és felső kvartilis közötti értékeket mutatják)
A pozitív hőmérsékleti tartománnyal rendelkező felszállások egyes hőmérséklet kategóriáiban mért inverziós könyökmagasságok eloszlása
(Bp-Lőrinc, 1975-2004)
(A kék vonalak vége a minimum és maximum értékeket, a világoskék téglatestek az alsó és felső kvartilis közötti értékeket mutatják)
Reisz Andrej a hótakaró és az erős éjszakai lehűlés kapcsolatát tanulmányozta (10-11. ábra).
10. ábra
A minimum-hőmérséklet és a hótakaró kapcsolata derült, szélcsendes, hideg légköri helyzetekben
(Budapest, Nyíregyháza, Szeged, Debrecen, 1975-2004)
A minimum-hőmérséklet és a hótakaró kapcsolata derült, szélcsendes, hideg légköri helyzetekben
(Budapest, Nyíregyháza, Szeged, Debrecen, 1975-2004)
11. ábra
A minimum-hőmérséklet és a hótakaró kapcsolata derült, szélcsendes, hideg légköri helyzetekben
(Budapest, Nyíregyháza, Szeged, Debrecen, 1975-2004)
A minimum-hőmérséklet és a hótakaró kapcsolata derült, szélcsendes, hideg légköri helyzetekben
(Budapest, Nyíregyháza, Szeged, Debrecen, 1975-2004)
A téli nagy csapadékos helyzeteket dolgozta fel Hirsch Tamás és Babolcsai György, publikációjuk teljes terjedelmében elolvasható.
Szinoptikus-klimatológiai kutatások