Az előrejelzési módszerek egymásra is hatnak, és ha különböző mértékben is, de mindegyikük hasznosul a különböző időtávú prognózisoknál. A távérzékelési eszközök használatánál említettük, hogy a műholdképek hogyan hasznosíthatók a hagyományos frontanalíziseknél. Az 1. ábrán további néhány példát láthatunk, amelyek meggyőzően bizonyítják, hogy a műholdas, illetve a radar információk jelentősen hozzájárulhatnak az analízisekhez, illetve a különböző meteorológiai objektumok felismeréséhez, azok pontosabb leírásához.

A műhold- és a radarképek segítségével olyan speciális alakzatok határozhatók meg (pl. MKK vagy az ún. hideg gyűrű alakzatok), melyekhez különösen intenzív zivatarok, heves csapadéktevékenység, illetve comma/hook echo esetén akár tornádók is kapcsolódhatnak. Ebbe a sorba tartozik az a viszonylag új gyakorlat is, amely a francia P. Santurette nevéhez fűződik. Ennek lényege, hogy a műholdas vízgőz felvételek alapján azonosítják a nagy potenciális örvényességgel, illetve annak megváltozásával jellemzett területeket (2. ábra), és ezeket a szinoptikus talajtérképeken a hagyományos frontanalízissel együtt ábrázolják. Ezeknek a területeknek a meghatározása azért lehet fontos, mert a dinamikus tropopauza ugrásszerű csökkenése következtében a térségben lekeveredik a nagy potenciális örvényességgel rendelkező levegő, amely a peremciklonok aktivizálódását okozhatja.

A távérzékelési eszközök által nyújtott információkat közvetlenül a nowcasting és az ultrarövidtávú előrejelzéseknél használjuk, de a modellek révén ezek hasznosulnak más időtávú előrejelzésnél is. A modellekben ugyanis egyre fontosabb bemenő információt jelentenek a műholdas adatok. Míg korábban (a 90-es évek közepén) a hagyományos mérőállomásokkal gyéren ellátott déli földgömbön lényegesen rosszabb volt az ECMWF modell beválása, addig manapság az egyre bővülő műholdas információk felhasználásának következtében már alig van eltérés a két félgömb vonatkozásában.

A következő esettanulmány (3. ábra) azt mutatja be, hogy a szinoptikus-klimatológiai kutatások és a modellek eredményeinek együttes felhasználása különösen hatékony lehet az előrejelzések készítésénél.

Ennél az esetnél az ECMWF modell az összcsapadék döntő részét hó formájában jelezte előre, így Budapesttől nyugatra is szilárd halmazállapotú csapadékkal számolt (az ábra jobb oldala). Az ábra bal alsó részén a tényleges csapadék és a modell által előre jelzett 1300 méteres RT 850/1000 látható. Hirsch Tamás szakdolgozatában egy hosszabb statisztika alapján megállapította, hogy az 1300 méteres RT 850/1000 hazánk viszonyai között jól elválasztja a folyékony és a szilárd halmazállapotú csapadékot. Az ábra szerint jelen esetben is segített a szinoptikus klimatológia, ugyanis a modell nagyobb területre adott havat, mint ahogy az a valóságban bekövetkezett (hiszen például Győr térségére is szilárd halmazállapotú csapadékkal számolt). Az előre jelzett 1300 méteres RT 850/1000 vonal segítségével felül lehetett bírálni a modell halmazállapot-előrejelzését, és így a szinoptikus az említett szinoptikus-klimatológiai vizsgálat felhasználásával pontosabb prognózist adhatott.