Elhunyt Barta Bertalanné dr. Kmetykó Katalin meteorológus

Barta Bertalanné az egyetem elvégzése után nyugdíjba vonulásáig az OMSZ munkatársa volt. Pályakezdőként Keszthelyen észlelőként dolgozott, majd a pestszentlőrinci obszervatóriumban rádiószondás méréseket végzett. Ezt követően klimatológiai, majd agrometeorológiai kutatásokkal foglalkozott. 1971-ben az Agrometeorológiai Előrejelző Osztály vezetőjévé nevezték ki. A 70-es évtizedben, többek közt az ő munkásságának köszönhetően is, jelentősen növekedett az agrometeorológiai szolgáltatások köre, új OMSZ kiadványok születtek a mezőgazdaságban dolgozók agrometeorológiai információkkal való ellátására. Ez időben kezdődött a meteorológusok szereplése a Falurádió című műsorban, amiben a kollégáink több mint két évtizedig sikeresen tájékoztatták a gazdákat az aktuális munkákat befolyásoló időjárási tényezőkről.

Barta Bertalanné 1977-ben „Summa cum laude” minősítéssel doktori oklevelet szerzett. Disszertációjának címe „A napraforgó fejlődésének és terméshozamának agroklimatológiai feltételei Magyarországon” volt. 1978-tól 1988-as nyugdíjba vonulásáig a Középtávú Előrejelző Osztály munkáját irányította. A Magyar Meteorológiai Társaság tevékenységét egy évtizeden keresztül választmányi tagként is segítette. 1987-ben az MMT szakmai munkája elismeréseként „Steiner Lajos emlékérem”-mel jutalmazta.

Barta Bertalanné vezetőként nagy figyelmet szentelt az irányítása alatt álló részlegeknél a pályakezdő munkatársak beilleszkedésére, szakmai fejlődésére. Munkatársaitól elvárta, hogy az operatív munka mellett figyelemmel kísérjék a témájukkal kapcsolatos szakirodalmat, kutatásaikról, fejlesztéseikről előadásokat tartsanak, publikációkat írjanak, ezekkel összhangban doktori disszertáció írására is ösztönözte kollégáit.

Barta Bertalanné, Katika jól tudta, hogy a szakmai feladatok ellátását, annak minőségét a munkahelyi légkör is nagyban befolyásolja. Vezetőként sokat tett azért, hogy az általa irányított részlegeken családias, baráti légkör alakult ki. Beosztottjaiként nem főnökként, hanem barátként, „családanyaként” tekintettünk rá. Mint ilyen mindig volt ideje, hogy meghallgassa legkülönbözőbb problémáinkat, és lehetősége szerint segített is nekünk. Jó volt együtt dolgozni vele, vezetése alatt „második otthonként” jártunk pestszentlőrinci munkahelyünkre dolgozni. Kapcsolatunk a nyugdíjba vonulása után sem szűnt meg, évente legalább egyszer, Katalin napon mindig tartottunk „osztályértekezletet”.

Katika, hiányozni fogsz, hiányoznak majd ezek a találkozások.

Volt munkatársaid és az OMSZ nevében: Varga László