A 2011. augusztus 20-a után kezdődött hőhullámnak egy erőteljes hidegfront vetett véget. A front mentén, főleg Nyugat-Dunántúlon, annak is az északnyugati részén heves záporok, zivatarok pattantak ki. Sopron környékén, a határon kívül valószínű, hogy szupercella alakult ki, amely végig az országhatáron kívül tevékenykedett, de látványnak így is érdekes, szép, de egyben félelmetes volt.

A délelőtti, kora délutáni órákban gyorsan melegedett a levegő. A hőmérséklet a délután első felében érte el a napi maximum értéket (32.4 C°, 16 óra) majd a talajfront érkezését hirtelen szélfordulás és szélerősödés és jelentős hőmérséklet-csökkenés kísérte (1. ábra a-d).

A talajfront és az azt követő szél és hőmérséklet-zuhanás sok esetben stabilizálja a légkört. Idén nyáron nem egy esetben úgymond ez nem "zavarta" a zivatarok kialakulását. Így volt ez jelen esetben is.

Az első erőteljesebb zivatargóc a 18 órás radarképen látható, amely fokozatosan erősödve haladt délnyugat-északkeleti irányban (1-9. radarkép) miközben az "érdemi" része végig a határon kívül maradt, az ország északnyugati csücskét éppen, hogy megcsípte, majd északészakkelet felé haladva fokozatosan gyengült.

Annyira azért nem volt messze a zivatar, hogy jó helyről látni ne lehessen a felhő struktúráját. Természetesen nem minden zivatarfelhőre kell "farkast kiáltani", azaz nem minden cella szupercella, de ez a felhő több mint gyanús, ahogyan a képek is mutatják.

A felhőfotók (fotók 1-8.) készítésének körülményeire jellemző volt a mindvégig viharos lökésekkel kísért északnyugati szél és a fokozatosan süllyedő, őszi értékeket mutató hőmérséklet is (14-12 C°).

A csapadékkal és erős elektromos tevékenységgel járó zivatarok a második hullámban már be is léptek az országba (10-16. radarkép), igaz nyugat felé haladva fokozatosan gyengültek, és pl. Péren már egy csepp eső sem esett, amit jól illusztrál az országos csapadéktérkép is (2. ábra.) A Kisalföld térségében számos helyen volt porvihar.