2025. június 3-án a kora délutáni órákban egy zivatarvonal érte el Magyarország nyugati határait. A Szentgotthárdnál belépő összeáramlási vonalban jól elkülönült két zivatarcella, amelyek méretüknél, mozgásuknál és formájuknál fogva is szupercellás jegyeket mutattak. Ez a két cella vonult végig a Dunántúl középső részén, a Balaton térsége felett, sokfelé okozva viharos szelet, jégesőt és rövid ideig tartó, de nagyon intenzív csapadékot.

A HungaroMet Zrt. mérései alapján a 2025-ös tavasz középhőmérséklete országos átlagban 0,5 fokkal haladta meg az 1991–2020-as éghajlati normált. A hűvös május és két komolyabb tavaszi fagyokkal járó hét mellett több tartósan átlag feletti hőmérsékletű időszak is volt, amik összességében a szokásosnál kissé magasabb hőmérsékletű tavaszt eredményeztek. A száraz telet követően a tavasz csapadékösszege országos átlagban a normál mennyiségnek felelt meg, a csapadéknak viszont mintegy fele márciusban hullott, amit szárazabb április és május követett.

"Zivatarok a Balatonnál" – ismeretterjesztő tanulmánysorozat 3. rész 

Miután már megismertük a balatoni zivatarok kialakulásának hátterét és különböző típusait (1. rész), illetve bemutattuk azt is, hogy a Balaton és a Bakony milyen hatással vannak a zivatarokra (2. rész), most végig fogjuk követni egy zivatarfelhő fejlődését a Balaton térségében. Bemutatjuk, hogy néz ki a zivatarfelhő, milyen fejlődési szakaszokon megy keresztül és milyen felhőformációk társulnak hozzá. És nem csak azt nézzük meg, ami kívülről látható belőlük, hanem egy, a Siófoki Viharjelző Obszervatórium szuperszámítógépén futtatott meteorológiai modell (WRF), illetve radarmérések segítségével a belsejükbe is bele tudunk nézni – áttekintjük, hogy milyen meteorológiai, felhőfizikai folyamatok játszódnak le egy zivatar életciklusa során.

"Zivatarok a Balatonnál" – ismeretterjesztő tanulmánysorozat 2. rész

A tanulmánysorozat 1. részében [1] bemutattuk, hogy mik azok a zivatarok, milyen fő típusaik fordulnak elő a Balatonnál, illetve mi az a három összetevő, ami meghatározza a kialakulásukat. Ebben a részben arra fókuszálunk, hogy a Balaton térségében a helyi hatások hogyan módosítják ezt a három tényezőt, ezáltal hogyan támogatják, vagy éppen lehetetlenítik el a zivatarok fejlődését. Ennek ismeretében pontosabban megérthetjük, hogy miért pont ott és akkor alakulnak ki a zivatarok a Balaton környékén. Szó lesz többek között a Bakonyban kialakuló zivatarokról, a Balaton felett vagy éppen a tó partján kipattanó zivatarcellákról, de arról is, hogy a Balaton valóban "lehúzza"-e a zivatarokat.

"Zivatarok a Balatonnál" – ismeretterjesztő tanulmánysorozat 1. rész

Ismeretterjesztő sorozatunk célja, hogy minél több érdekes, hasznos információt bemutassunk a Balaton vidékén előforduló zivatarokról. Olyan ismereteket szeretnénk átadni, amelyek nem csak egy meteorológus számára lehetnek érdekesek. Ezt a tanulmánysorozatot ajánljuk mindenkinek, aki érdeklődést mutat a természetben zajló folyamatok háttere iránt, vagy aki nem csak napsütésben, hanem viharos időben is kedveli a Balatont. Mindvégig a közérthetőségre törekszünk, ezzel együtt új kutatási eredményeket is bemutatunk majd.

Harminckilenc évvel ezelőtt, 1986. április 26-án robbanás történt Csernobil város melletti atomerőmű 4-es blokkjában. Egy balul sikerült kísérlet során a reaktor instabillá és irányíthatatlanná vált, a fejlődő hő előbb gőzrobbanást okozott, majd tűz keletkezett. A reaktorban lévő több száz tonna grafit napokon keresztül magas hőmérsékleten égett, és május 6-ig több tonna radioaktív elem került a légkörbe. A rádióaktív anyagok terjedését ezután a légköri folyamatok határozták meg, Európa számára meglehetősen szerencsétlen módon. Az általában nyugatias alapáramlás helyett egy Fekete-tenger felett kialakult ciklon szélrendszere a baleset kezdetén északi irányba szállította a szennyező anyagot, így először a skandináv országok vették észre, hogy valami történhetett a Szovjetunióban. Két nappal később még rosszabb lett a helyzet, akkor már közvetlenül Ukrajna irányából sodródtak a sugárzó részecskék térségünk fölé. A Csernobilból származó radioaktív anyagok április 30-án érték el Magyarországot. Harminc évvel később az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársai korszerű számítógépes modellekkel újraszámolták a szennyezőanyagok terjedését és a Fizikai Szemle folyóiratban közölték az eredményeket. Jelen tanulmány az ott leírtakra támaszkodik [1].

2025. április18-án hajnali 2 órakor a Bács-Kiskun-megyei Soltvadkert északi részére egy átvonuló zivatarfelhőből rendkívül erős szélvihar, heves csapadék és intenzív jégeső csapott le. A nagyon rövid idő alatt orkán erősségűre fokozódó szél házakat rongált meg, fákat tört ki, jelentős károkat okozott. Ugyanakkor a káreseményektől alig néhány kilométerre délnyugatra lévő meteorológiai mérőállomáson mindössze 7 (azaz hét) m/s legerősebb széllökést regisztrált a HungaroMet Zrt. hitelesített szélműszere. A meteorológiai háttér részletes áttekintése, illetve a helyszíni beszámolók arra utalnak, hogy egy örvénylő zivatarfelhőhöz, szupercellához kapcsolódó szélvihar, illetve nagy valószínűséggel a szupercellához kapcsolódó tornádó okozta a pusztítást.

Elmúlt teleink hóínsége felveti a kérdést, hogy az mennyire is rendkívüli, azaz hogyan viszonyul az adatok alapján ez a kevés hó az előző évtizedekben tapasztaltakhoz. Bár adott tél hóviszonyaiban az országon belül lehetnek jelentősebb különbségek, évtizedes skálán tekintve a trendek, tendenciák  hasonlóak. Tanulmányunkban a budapesti hóviszonyok alakulását tekintjük át.

Ahogyan 2024. júliusi tanulmányunkban említettük már a tavalyi év első hét hónapjában sorra dőltek a melegrekordok. Mostani elemzésünkben a 2024-es év szélsőségeit vizsgáljuk egy- és kétdimenzióban. Amint korábban beszámoltunk róla hőmérséklet szempontjából mozgalmas évünk volt, hiszen 1901 óta legmelegebbnek adódtak a február, március, július hónapok, a tél (2023/2024), tavasz és a nyár és az évi középhőmérséklet is rekordot döntött. Második legmelegebb lett az augusztus, a júniusok között ötödik lett 2024 júniusa, míg az április is befért az első tízbe a nyolcadik helyen. Csapadék adatok nem voltak rekordot döntőek, ugyanakkor egy átlagnál szárazabb évünk volt, melyben a július a hetedik legszárazabb volt, az augusztus a kilencedik legszárazabb augusztusnak adódott, míg a szeptember a tizedik legcsapadékosabb volt. A kérdés, hogy együttesen vizsgálva a hőmérséklet és csapadék adatsorokat, valóban extrém évünk volt-e?

2024 januárjában Észak-Amerikát több alkalommal is intenzív hóvihar sújtotta [1], számos nehézséget okozva a kontinensen. Az amerikai hidegbetörés következményeként az Atlanti-óceán felett keletkezett viharciklonok Európába is eljutottak és komoly károkkal jártak. Az időjárás egy évvel később szinte ismételte önmagát. 2025 januárjában az északi féltekén a tavalyihoz nagyon hasonló, szélsőségesen hideg téli időjárási helyzet állt elő. Észak-Amerikán több hullámban hóviharok söpörtek végig, majd ezt követően az Atlanti-óceánon viharciklonok sorozata alakult ki, amelyek Európa nyugati partját elérve rendkívüli időjárást okoztak. Jelen tanulmány azt mutatja be, hogy a 2025-ös januári időjárás – az egy évvel korábbihoz nagyon hasonlóan – hogyan alakította ki a szélsőséges időjárási helyzetek egymásra épülő láncolatát.