Második alkalommal rendeztünk konzultációs workshopot 2016. február 19-én, lehetőséget teremtve a klímamodell-eredmények felhasználása során tapasztalt kihívások megbeszélésére a klímaváltozás hatásait vizsgáló kutatók, a döntéshozók és a projekt eredményei iránt érdeklődők számára. A program két részből állt: a szakmai előadásokat követő szekcióban előre meghatározott kérdéseket vitattunk meg a témával kapcsolatban.
Az eseményt Szépszó Gabriella, a projekt koordinátorának előadása nyitotta meg, aki bemutatta, hogyan alkalmazhatók a klímamodellekből származó információk a hatásvizsgálatokban. A fizikai folyamatok közelítő jellegű leírásából
adódóan a modellek egy adott időszak éghajlati viszonyait szükségszerűen hibákkal jellemzik. A modelleredmények szisztematikus hibái befolyásolják a hatásvizsgálatok eredményét is, aminek figyelembevételére több lehetőség van.
Az előadásban áttekintettük a klímamodellek adatainak utó-feldolgozására használható módszereket, kitérve azok előnyeire és hátrányaira. A delta-módszer lényege, hogy a meteorológiai változók jövőbeli értékeit nem a jövőre vonatkozó
nyers modelladatokból adjuk meg, hanem a modellek által jelzett változást (ezt nevezzük deltának) hozzáadjuk a mérések alapján
a referencia-időszakra kiszámított értékhez, illetve abban az esetben, ha relatív változással számolunk (pl. a csapadéknál) a referencia-értékeket megszorozzuk azzal. A delta-módszer alkalmazásánál
feltételezzük, hogy a múltbeli időszakra tapasztalt modellhibák változatlanok maradnak a jövőben, ami nem feltétlenül teljesül. A statisztikai korrekció esetében a klímamodellek múltra vonatkozó nyers adatait a mérési
adatokhoz igazítják, például modelleredményekből kivonják a szisztematikus hibát vagy a sűrűség-függvényt mérési adatsorokhoz illesztik. A technika hátránya, hogy a jövőbeli adatsorokra csak a múltbeli megfigyelések alapján tudják alkalmazni a korrekciót. Mindkét módszerhez jó minőségű mérési információk szükségesek, ami további korlátot jelent, ugyanis nem minden meteorológiai változóra rendelkezünk megbízható és részletes megfigyelésekkel. Vannak olyan hatásvizsgálatok, amelyek kiindulásul dinamikailag konzisztens meteorológiai adatokat igényelnek – azaz olyan adatokat, amelyekben nem sérül a légköri állapothatározók közötti egyensúly. A dinamikai konzisztencia a fenti utó-feldolgozási műveletek után elvész (részben mivel mérések hiányában nem tudjuk a korrekciót minden változóra elvégezni), ezért ezekben a kutatásokban – amelyekben legtöbbször további dinamikus modellekkel végzünk számításokat – csak a nyers modelladatok használhatók. Ilyenkor célszerű a
delta-módszert a hatásvizsgálat elvégzése után a hatással kapcsolatos eredményekre alkalmazni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem a meteorológiai paraméterek változását számszerűsítjük, hanem a hatás változását és azt adjuk hozzá a referencia-időszakban megfigyelt hatáshoz. A fenti módszerek közül a delta-módszerre és a statisztikai korrekcióra konkrét példákat hallhattunk a további előadásokban.
Varga György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkatársa a delta-módszert alkalmazta a Balaton klímaváltozás hatására bekövetkező jövőbeli vízforgalmának becslésében. Vizsgálataihoz az ALADIN-Climate modell valamint a CARPATCLIM mérési adatbázis hőmérsékleti, csapadék, szél és nedvesség adatait használta fel. Az ezekre alapozott eredmények
kimutatták a hazai vizeink vízháztartásának érzékenységét és kitettségét az éghajlat változásaira: a Balaton vízháztartásában a bevételi oldal csökkenése és a kiadási oldal növekedése valószínűsíthető, ami alapvetően módosíthatja a tó
hidrológiai jellemzőit. Az előadó azonban óvatosságra intett az eredmények értelmezésénél: kiemelte, hogy a kiindulási adatokból és a számítási módszerekből adódó bizonytalanságok csak több modellkísérlet segítségével írhatók le
megfelelően, ezért a jövőbeli változások értelmezéséhez szükséges legalább még egy klímamodell-kísérlet eredményeinek részletes vizsgálata.
Fodor Nándor, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont munkatársa a klímaváltozás növénytermesztésre gyakorolt hatását vizsgálta a 4M agrometeorológiai modell alkalmazásával. Kutatásaihoz a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszerben (NATéR) jelenleg rendelkezésre álló ALADIN-Climate és RegCM
modellek (hőmérsékleti és csapadék) adatait egyaránt felhasználta, s összehasonlította, mekkora eltérés mutatkozik a növénytermesztési eredményekben nyers és korrigált klímamodell-adatok alkalmazásával. A vizsgálatok azt
mutatták, hogy modellenként eltérő, mennyit változtat az eredményeken a statisztikai korrekció, így a jövőre vonatkozó projekciók interpretálásánál a korrekcióból eredő új bizonytalansági tényezővel is számolni kell. A vizsgálatokat az
MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet által vezetett AGRATéR projekt keretében végezték el, melynek célja a NATéR kiterjesztése az agrárszektor legfontosabb területeire: a
szántóföldi művelésre, az erdőgazdálkodásra és a gyepgazdálkodásra.
Az előadások után kötetlen szakmai beszélgetésben, meghatározott kérdések mentén haladva felmértük, hogy az egyes szakterületeken milyen módon tesztelik és kalibrálják a hatásvizsgálati eljárásokat, végeznek-e korrekciót a nyers modelleredményeken, s hogyan interpretálják eredményeiket a végfelhasználók és a döntéshozók felé. A rendezvényen számos szakterület (többek között a hidrológia és a hidrogeológia, az erdészet, az ökológia, a limnológia, az egészségügy, a mezőgazdaság, az önkormányzatok) felhasználói vettek részt. Ugyanakkor a szolgáltatói oldalt is több intézmény képviselte: az OMSZ és az ELTE mellett a Nemzeti Alkalmazkodási Központ és a Nyugat-magyarországi Egyetem.
A felhasználók egy részének még ma sem természetes a klímaváltozási információk bizonytalanságának figyelembevétele a hatásvizsgálatokban. Mivel a projekciók bizonytalansága
több modellszimuláció segítségével számszerűsíthető, ez a gyakorlatban azzal jár, hogy a hatásvizsgálatot többször el kell végezni a különböző modelleredményekből származó kiindulási adatokkal. Ez sok esetben erőforrás-igényes
művelet, ezért felvetődött a kézenfekvő kérdés, hogy lehetséges-e már egy modellkísérlet eredményei alapján megadni a projekciók bizonytalanságát, a konkrét modelleredmény helyett egy intervallummal. Ennek több szakmai akadálya is
van. Egyrészt egyetlen modellszimuláció bizonytalanságáról mindössze a validációs eredmények alapján rendelkezünk információval. 
Ez azonban csak részleges információ arról, hogy a modell közelítő jellegéből eredően milyen hibával írja le a múltbeli éghajlati viszonyokat. Azt viszont nem tudjuk, hogy ez hiba a jövőben is megmarad-e, illetve az összes többi bizonytalanságot, ami például a jövőbeli emberi tevékenység meghatározásának vagy a fizikai folyamatok leírásának nehézségeiből ered, nem jelenítik meg egyetlen kísérlet eredményei. Másrészt azokban a vizsgálatokban, melyek fizikailag konzisztens meteorológiai információkat igényelnek, egy ilyen intervallum nem használható kiindulási adatként.
Szó esett az örök dilemmáról: miként lehet az igen–nem típusú válaszokat előnyben részesítő döntéshozók elé tárni a csak valószínűségi formában megfogalmazható
tudományos eredményeket. A résztvevők egyetértettek, hogy ebben nagy szerepe van a döntés-előkészítőknek, akik hidat képezhetnek a szakemberek és a döntéshozók között azzal, hogy a tudományos eredményeket szakértő szemmel áttekintik és a döntéshozói szempontok szerint szintetizálják.
A projektről további információ található az rcmter.met.hu honlapon.
További információ:
Meghívó és részletes program: 
Kérdések:
Galéria:
