Eredményesen zárult az RCMTéR projekt hatásvizsgálói konzultációs workshopja június 22-én, hétfőn, Budapesten. A rendezvényt a projekt konzorciumvezetője, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) szervezte, s legfontosabb célja az volt, hogy lehetőséget teremtsen a párbeszédre a várható éghajlatváltozást kutató meteorológus és a meteorológiai információkat felhasználó hatásvizsgáló szakemberek között. A workshopon részt vettek a projektpartner Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Meteorológiai Tanszékének képviselői, és számos tudományterületről – úgy, mint agrárgazdaság, ökológia, műszaki tervezés, hidrológia és hidrogeológia, terjedésmodellezés, egészségügy, turizmus, valamint szőlőtermesztés – érkeztek a klímaváltozás hatásainak vizsgálatával foglalkozó szakemberek.
A rendezvény résztvevőit Szépszó Gabriella, a projekt koordinátora köszöntötte, aki a workshop megnyitásakor hangsúlyozta az RCMTéR projekt felhasználóival való folyamatos konzultáció és együttműködés jelentőségét.
Az első szekció során négy plenáris előadás hangzott el, amelyek felvezették a hatásvizsgálói konzultációs workshop legfontosabb célkitűzéseit, az adatigények egyeztetésének szükségességét és a klímamodellek eredményeinek
felhasználása során felmerülő kihívásokat. Szépszó Gabriella előadásában ismertette a jövőbeli éghajlatváltozás kutatását szolgáló klímamodellezés szakmai
hátterét. Áttekintette a regionális klímamodellekből kinyerhető éghajlati információkat, s az azokban lévő bizonytalanságokat, végezetül konkrét – jó és rossz – példákon keresztül mutatta be a modelleredmények korrekt
felhasználási lehetőségeit.
Ezt követően Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének munkatársa beszélt előadásában az éghajlati modellezés lehetőségeiről és korlátairól, majd beszámolt korábbi, számos tudományterületet érintő együttműködési tapasztalataikról a
klímaváltozás hatásvizsgálatainál, kiemelve a vízgazdálkodási ágazattal való hatékony együttműködés eredményeit.
A klímaváltozás hatásait vizsgáló szakemberek közül elsőként Tóth György, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet munkatársa tartott előadást, aki a talajvízdomborzat modellezése során felhasznált regionális klímamodell eredmények szerepét mutatta be hidrogeológiai kutatásokban.
Ismertette a NATéR információs rendszerbe is bekerülő talajvízszint vizsgálatára kidolgozott módszert, amely alkalmas a klímaváltozás beszivárgási viszonyokra és talajvízszintekre gyakorolt hatásának elemzésére.
A vizsgálatokhoz a jövőre vonatkozó éghajlati információkat a NATéR rendszer egyik klímamodell-szimulációja szolgáltatta. Ez még nem ad lehetőséget a meteorológiai információk bizonytalanságának számszerűsítésére,
ezért terveik között szerepel a vizsgálatok kiterjesztése a NATéR további klímamodell-eredményeivel.
Az előadások sorát Fogarasi József, az Agrárgazdasági Kutató Intézet képviselője zárta.
Ismertette a klímamodellek alkalmazása során szerzett tapasztalataikat a hazai gabonafélék hozam előrejelzéseiben. Munkájuk célja egy növénytermelést szimuláló modell kalibrálása, amellyel megbecsülhető a gabonahozamok jövőbeli
alakulása, segítve a mezőgazdasági termelők alkalmazkodását a klímaváltozáshoz. A becslésekhez három éghajlati modellkísérlet eredményeit használták fel, ami már lehetővé teszi a klímaprojekciók bizonytalanságának figyelembevételét.
A plenáris előadások után a résztvevők két párhuzamos szekcióban vitattak meg olyan lényeges kérdéseket, mint például hogy milyen éghajlati adatokra alapozott hatásvizsgálatokat
végeznek a felhasználók, azokhoz milyen éghajlati paramétereket használnak fel, vagy végeznek-e valamilyen speciális utó-feldolgozást a klímamodell-eredményeken, mielőtt vizsgálataikban alkalmazzák őket. A kérdések sora kitért arra
is, hogy alkalmaznak-e több klímamodellből származó eredményeket, s van-e lehetőségük a hatásvizsgálat során figyelembe venni nemcsak az ezekből eredő, de a hatásvizsgálati módszerekben és adatokban meglévő bizonytalanságokat is.
Zárásként a szekciók felelősei, Pieczka Ildikó és Szabó Péter számoltak be a konzultáció során felmerült legfontosabb gondolatokról, és összegezték a szekciók következtetéseit:
A konkrét adatigényt az egyes hatásvizsgálatok alakítják. A leggyakrabban használt éghajlati paraméterek a havi átlaghőmérséklet, a napi minimum-, maximum- és középhőmérséklet, a csapadékösszeg, a szélsebesség, a szélirány, a relatív nedvesség és a globálsugárzás. Ezenkívül felmerült olyan speciális paraméterek előállításának igénye is, mint például a felhőborítottság, a párolgás, a hőmérséklet és a csapadék különböző percentilis-értékeinek együttes előfordulása. Távvezetékek, épületek műszaki tervezésénél igény van olyan, a meteorológiai változókból külön utó-feldolgozás segítségével előállítható adatokra is, mint a maximális széllökés, a jegesedés, a talajvízszint 100-, 200- vagy akár 500-éves visszatérési értékei.
Az RCMTéR adatok tér- és időbeli felbontása is megosztotta a szakterületek képviselőit, ugyanis míg a vízügyi hatásvizsgálatokhoz a klímamodell eredmények 10 km-es horizontális felbontása és havi részletessége ideális, ez a térbeli felbontás nem elegendő például a villámárvizek tanulmányozásához, sőt, utóbbinál kevésnek bizonyul a napi skálájú adat is. Számos vizsgálathoz a 6 órás időbeli felbontás lenne optimális, azonban nincs arra elegendő számítógépes kapacitás, hogy a 100 évre szóló éghajlati projekciók adatait minden rácspontban ilyen részletességgel tárolják. A részletesebb adatigényű vizsgálatoknál legtöbbször az adatok elő- illetve utófeldolgozásával, a felhasználó saját módszereivel oldják meg a modelleredmények finomabb felbontásra való leskálázását.
Arra a kérdésre, hogy a felhasználóknak van-e lehetőségük több modell eredményét is alkalmazni, illetve figyelembe venni a klímaprojekciók bizonytalanságait, olyan válaszok érkeztek, hogy ez vizsgálatfüggő. A hidrológiai modellezés esetében már időjárási (néhány napos-hetes) időskálán is valószínűségi előrejelzéseket (pl. vízhozam, vízállás meghaladási valószínűség) készítenek, így az éghajlati vizsgálatoknál is a lehető legtöbb modellre alapozva veszik figyelembe a bizonytalanságokat. Ugyancsak ezt a gyakorlatot alkalmazzák a terméshozam-becsléseknél illetve az ökológiai elemzéseknél, sőt, utóbbinál arra is tesznek kísérletet, hogy magának a hatásvizsgálati módszertannak a bizonytalanságát is számszerűsítsék. Ezzel szemben a talajban zajló folyamatok modellezésénél elvben néhány probléma megoldásánál lehetséges a több modell használata, ehhez azonban először a modell változókra való érzékenységét kell tesztelni.
Felvetődött a kérdés, hogy a projekciós bizonytalanságok megjelenítéséhez minimálisan mekkora klímaszimuláció-együttes szükséges, illetve mi lenne az ensemble optimális mérete és összetétele. A projektvezető elmondta, hogy a bizonytalanságok alapfokon már egy kéttagú ensemble rendszer segítségével megjeleníthetők, és az RCMTéR projekt során is ez az elsődleges céljuk. Az optimális szimuláció-együttes ennek legalább a négyszerese, s kiegyensúlyozottan megjeleníti a jövőbeli emberi tevékenységre vonatkozó kibocsátási forgatókönyvek megválasztásából eredő, a regionális modellek számára határfeltételt szolgáltató globális klímamodellekből származó, valamint magukból a regionális klímamodellek eltéréseiből adódó bizonytalanságokat. A tagok kiválasztása előtt mindig célszerű konzultálni a modellező szakemberekkel egy szakmailag elfogadható és hatékony ensemble rendszer kialakítása érdekében.
A workshop számos problémára rávilágított, fontos visszajelzésekkel, lényeges információkkal, hasznos tanácsokkal szolgált a szervezők és a projektben résztvevők számára. A rendezvényt délután a KRITéR projekt workshopja követte. Köszönjük a megjelent vendégek aktív részvételét!
- Szépszó Gabriella: 1_RCMTeR-ws-1_SzepszoG.pdf
- Pongrácz Rita: 2_RCMTeR-ws-1_PongraczR.pdf
- Tóth György: 3_RCMTeR-ws-1_TothGy.pdf
- Fogarasi József: 4_RCMTeR-ws-1_FogarasiJ.pdf
További információk:
Részletes program: 
Megvitatott kérdések:
Galéria:
